Tavasz van!

Tavasz van, gyönyörű tavasz. Nap mint nap újabb virág nyílik a kertben. Minden reggel meglepetés szerűen egy új szín tarkítja a virágágyást. Első dolgom ébredés után, leérve a konyhába, kinyitni a terasz ajtót és körbe nézni az ágyáson. Apró öröm a mindennapokban. Hálas vagyok ezekért a pillanatokért.

Örülök, ha süt a nap. Szeretem, ha a friss tavaszi illatokat hozza a szél. Nem bánom, ha esik, hiszen ilyenkor az ég öntözi a növényeket. Jó itt. Bárhogy is legyen, hálát adok minden reggel. Végre itt a gyönyörű tavasz, és elhozta az “édes otthon” hangulatát.

“Tavasz van!” Tovább olvasása

Reklámok

 2017 Mikulás

Itt a nagy pakolásban majdnem el is felejtettük, hogy már a héten itt az első  ünnepnap decemberben. Annyira beleledkeztünk a takarításba, házi munkákba, fúrásba-faragásba, hogy a Mikulás jövetelére csak a családi invitálás hívta fel a figyelmünket. Persze már hetekkel ezelőtt elkezdtem készülni, pontosan tudtam, hogy most teljesen másutt lesz a fókuszom… Szóval a családtagoknak szánt meleg zoknik, apróságok a “puttonyban” szállitásra készen álltak. Jó volt ma este a többiekkel együtt vacsorázni, csomagokat bontogatni. Nektek egy verset hoztam, szeretettel. Mert a legfontosabb, amit adhatunk a szeretet.

” 2017 Mikulás” Tovább olvasása

Adventi meséink #2 – Legyen a fa alatt…

adventimeseink

Folytatódik a  karácsonyi készülődés a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége (MBBK) csoportban ezzel együtt az “Adventi meséink”  bejegyzések is. Sőt hamarosan lesz még egy ajándékozós  közös megmozdulás is, amiben részt veszek én is. Az első  “Adeventi Meséink” bejegyzésemet itt találod.

A mai bejegyzés címe úgy érzem karácsonyi kívánságlista írását sugallaná . A “Mit kérsz karácsonyra?” , “Mit hozzon Jézuska?” és “Írtál már a Jézuskának?” kérdéseket többször is megkaptam már az elmúlt hetekben. A családtagjaimtól főleg. Mivel ismernek, rögtön mondják is “Jó, jó tudjuk…., de mondj valami konkrétat! ” . Mit tudnak vajon? Mindjárt elárulom! “Adventi meséink #2 – Legyen a fa alatt…” Tovább olvasása

Jó élmény befőtt #90

eperjam.jpeg

Májusi első Jó élmény befőttem. Miközben a laptopom használhatatlanná vált az élmények tovább gyűltek, ez most egy olyan jó élmény gyűjtemény lesz, amelyben összefogalom május első két hetét. Az előző bejegyzéseben meséltem róla, hogy a testvéreim most ballagtak a gimnáziumból, szóval május első hetében az egyik fontos dolog számomra az ő érettségijük volt, amit igaz, hogy távolról követek, de napi szinten beszéltünk és ez nagyon jó volt. Aztán eltelt a következő hét is és eljött a szülinapjuk, amit megint csak nagy dolognak éltem meg, hiszen innen a 30+ évekből látszik igazán, hogy ez egy milyen fontos időszak az ember életében. Engem egy kicsit nosztalgikus hangulatba vittek ezek az események, sok emléket felidéztem a 18 évvel ezelőttiekből. Másrészt azért is fontosak nekem ezek a pillanatok, mert az elmúlt 4-5 évben sok nehéz időszakon vagyunk túl mindhárman, beleértve azt is, hogy apukánkat már majdnem elveszítettük és azóta minden nap, hét, hónap ajándék, amit a gyermekeiként élhetünk. Én szeretek “nagy testvér” lenni, mert gondoskodó típus vagyok és örömömet lelem benne, és azért is, mert a testvéreim az igazi “örökségeim”, bennük mindig a közös gyökeret látom. Első sorban ezért vagyok hálás.

Jöjjenek a jó élmények! Amiért hálás vagyok:

“Jó élmény befőtt #90” Tovább olvasása