Jó élmény befőtt #133

Június érkeztével elkezdtem várni a nyári vakációt, éppen úgy mint gyermekkoromban. Ha lenne zöld táblám és színes krétám, el is kezdeném írni : Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ. Igaz, hogy olyan nagy nyári szünetem nem lesz, mint iskolás koromban, de az idei nyár több szabadidőt tartogat, mint az elmúlt évtized nyarai. Még mindig sokat dolgozom, és közben pakolunk, ügyeket intézek, találkozókat szervezek, és néhány mozgalmas hetem lesz még, de mégis azt érzem, hogy hamarosan fellélegezhetek és ez egy megnyugtató érzés.

Íme a június első hetének jó élmény gyűjteménye! Amiért hálás vagyok:

Jó élmény befőtt #131

Lassan május végéhez értünk. A napjaim hasonlóan  telnek, mint az előző hetekben. Van a heti teendőknek egy már megszokottá vált ritmusa, csak kisebb változtatások vannak hétről hétre. A következő hónap is hasonlóan fog telni, aztán júliusban valami egészen új veszi kezdetét. Múlt héten három nagyon hosszú napom volt, amikor reggeltől estig dolgoztam. Örülök, hogy ennek ellenére be tudtam csempészni néhány klassz dolgot ebbe a hétbe is.  

Íme a múlt heti élmények gyűjteménye! Amiért hálás vagyok:

Jó élmény befőtt #128

Néztem a naptárat és láttam, hogy már a 19. hetét kezdjük az évnek ezen a héten. Az elmúlt 18 hét nálunk bizony nagyon “sűrű” volt és sok mindenen mentünk át eddig is idén, el sem merem képzelni, hogy mi minden lesz itt 2017-ben! Május első hetének jó élményeit gyűjtöm össze ebben a bejegyzésben.

Amiért hálás vagyok :

Jó élmény befőtt #127

Április utolsó hetében rengeteg intézni valóm volt, úgy mint: munkahelyi megbeszélések, helyettesítő állásom ügye, lakászsövetkezeti gyűlés, családi dolgok. Mondhatom, volt min törni a fejem. Úgy érzem, még egy ideig lesz is. A munkahelyváltás és a költözés rengeteg kérdést vet fel, és még csak ott tartunk, hogy az intézni valóknak sorrendet adjunk. Ahogy most sejtem, előbb lesz egy óriási káosz, ez a kétlakisággal el is kezdődöttt, aztán majd minden a helyére kerül. A hét második felére sikerült megbetegednem, azt hiszem a szervezetem így jelzi, hogy neki is szüksége van a változásra.

Legjobb élményem április utolsó hetében a szüleimhez vezető utunk volt, amit az időjárás majdnem keresztbe húzott, de végül minden jól alakult.

Amiért a hónap utolsó hetében hálát adtam:

Jó élmény befőtt #122

Eljött február, már nagyon vártam (az egyik kedvenc hónapom). Aztán rögtön az elején olyan nehezen indult, hogy az első hétről nem készült jó élmény befőtt. Nem mondom, hogy nem történtek jó dolgok, vagy hogy csak rossz élmények értek (sőt!), de az első hét eseményei elszívták minden energiám.   Kicsit tartottam attól, hogy esetleg a betegségbe is visszaeshetek, mert fizikailag is nagyon kimerült voltam, de szerencsére sikerült talpon maradni. Miközben körülöttem vihar dúlt, és  összecsaptak a hullámok a fejem felett, egy mély belső utazásban is volt részem, ami a mindennapi nehézségeimmel ellenben egy nagyon felemelő és pozitív élmény volt. Erre az  erős kontrasztra valószínűleg annyiban szükségem volt, hogy a szívből jövő vágyaim eléréséhez merjek határozottabb döntéseket hozni, és megtegyek olyan lépéseket, amiket ezidáig “tervezgettem” csak. Megtanultam azt is, hogy  “próbálok” valamit,  vagy “megteszek” között  (akár egy lépést csak, de magamnak erre konkrét határidőt szabva) nagy különbség van. Végül tehát hálás vagyok az elmúlt két hét tapasztalásaiért.

És jöjjenek akkor a jó élmények, ebben a bejegyzésben most rendhagyó módon az elmúlt két hét élményeit gyűjtöm össze!