Havi zárás #12 -2018 Január

Új Év. Itthon, kuckó, fáradt, tél, hideg, álmos, lassú, lassan. Ilyen volt január.

Úgy a hónap közepe felé járva kezdtem azt érezni, hogy a múlt évet és annak nagyon is pörgős decemberét magam mögött hagyva, januárban ólmos fáradtság húz lefelé. Szokatlan és kicsit idegen volt számomra, hogy nagyon befelé fordulósan éltem a mindennapokat. Voltak egészen derűs, aktív napjaim is, de mindig visszatértek az álmos, ködös reggelek, és alig volt motivációm a tettekhez. Kezdtem is keresgélni, hogy mi nincs rendben… Sokat időztem ezekkel a gondolatokkal. Amikor vissza-vissza néztem egy hétre -például a jó élmények kapcsán-, akkor azt láttam, hogy nincs is okom erre az egészre valami negatív jelzőt húzni, hiszen valami jó minden héten történt… Akkor mi ez, és miért olyan szokatlan, ami velem törénik?

Végül megértettem: nem tanultam még meg lassítani. Megszoktam a rengeteg munkát, a feszített tempót, az elvárásokat, a zajos várost, a sietős lépteket, a sok embert körülöttem… És most, hogy mindezt felváltotta egy sokkal békésebb környezet, a nyugodtabb munkatempó, a zártabb közösség, a változással járó lassítást meg kell tanuljam megengedni magamnak. Azaz, ezt itt most az igazi “slow living”. Minden tudatosság nélkül valósult meg. A manapság egyre többfelé hírdetett “slow living” életstílus elsajátításához a mozgalom a következőket hírdeti: Szabaduljunk meg a felesleges szokásoktól! , Egyszerre csak egy dolgot! ,Válasszuk a csendet!, Élvezzük a részleteket is!, Vezessünk lassabban, járjunk lassabban! Élvezzük a pillanatot! Éljünk tudatosan! (Bővebben itt olvashatsz róla. ) Én ezeket a “slow” dolgokat élem most a mindennapokban. Úgy, hogy tudatosan nem terveztem “slow living” tippeket követni; de a vidéki életem maga a lassítás.

Eredetileg nagyon is vidéki lány vagyok (sőt sokáig szerepelt a “tanya” kifejezés a lakcímkártyámon), szóval nagyon is jó helyen vagyok ott, ahol vagyok, és sokkal közelebb áll most hozzám a vidéki élet, mint a fővárosi nyüzsgés, de idő kellett hozzá, hogy megértsem mi zajlik bennem. Erről szólt ez a hónap.

És ha most leírom, mi minden van a januári mérlegemen, nem is fogjátok érteni, hogy mi az, hogy “nem volt motivációm”. Én sem értettem először, miért éreztem így, hiszen: megismerkedtem a pólófonalakkal; ekészítettem két táskát; jó időben sétáltam, rossz időben olvastam; befejeztem két könyvet; fotóztam az etetőre járó madarakat; átköltöztettem a virágaimat a kisházból; voltam bébiszitter és aludtam a keresztlányoméknál; voltam egy jógás-táncos csoportban; utaztam koncertre a Tarantino Connection-nel; ha itthon voltunk, hétvégente vendégeket fogadtunk; hétközben egy napot elkezdtem dolgozni egy új munkahelyen…

És mégis miért volt oly gyakran rossz kedvem? Mert nem szoktam meg a nyugalmat, azt hogy teret adjak a megfigyelésnek, a pihenésnek, hogy megengedjem magamnak, hogy ne álljak meg csak úgy – nem tettre készen, és ha éppen nem volt konkrét feladatom, nem éreztem értékesnek a napot. Mert eddig, az elmúlt években hozzá voltam szokva, hogy szinte minden órám be volt osztva, hogy valahova mindig “sietni kell”, hogy folyamatosan meg van osztva a figyelmem… stb. És most meg kell szokni a lassabb tempót, más ritmust felvenni. És nyilván ez a normális, és egészséges, mégis furcsa, hogy ezt is szokni kell, annyira megszokott volt, hogy “dumálnak a fejünkben a majmocskák”: “Még ezt is kell, még azt is kell…!,” “Még ide is szaladj be!”, “Még oda is menj el!”, “Még ezt csináld!”, “Ez nem elég.”, “Így nem/úgy nem leszel elég jó.”, “Azt nem hagyhatod félbe.”. Ismerős? Annyi a “még”, hogy alig látjuk mennyi a “van”.

Még az év első napjaiban kiválasztottam 2018-ra az én “one little word”-ömet, ez pedig a MEGÉRKEZNI. Úgy szívből, igazán. Így kezdődött…

És végül, de nem utolsó sorban nézzük a januári 10-es listám!

  1. Legalább egy könyvet befejezni : – Sikerült! Rögtön kettőt is.Több könyvbe is belekezdtem, de végül “nem tudtam lerakni” helyzetbe Jø Nesbo legújabb könyve által kerültem, és ezután egy korábbi könyvét is felfaltam néhány nap alatt. Majd elkezdtem egy harmadikat… Pipa!
  2. Blogbejegyzés az olvasásélményeimből:Terv maradt. Nincs pipa. De füstbe azért nem ment.
  3. A vitaminjaim kiporciózása, és rend(-szer-)es szedése : – Sikerült odafigyelnem a vitamin szedésre. Pipa!
  4. Legalább egy kihívásban részt venni: – Nem, végül január nem lett a kihívások hónapja.
  5. Rendszeres itthoni mini wellnesst tartani: – Mini wellnessben jó vagyok! 🙂 Pipa!
  6. Sétálni a környéken: – Jobbra, balra, fel, le, körbe. Minden irányban jártam. Pipa!
  7. Spejzunk befejezése, rendrakás:A konyhabútor úgy készült, mint a Luca széke, ezért nincs még teljesen elrendezve a spejz sem, hiszen nem volt hová átpakolni.
  8. Új sütőt, főzőlapot felavatni: – Éppenséggel tegnap járt itt a villanyszerelő, de még nincs készen a munkával…. Ma, mialatt itt írok, várom a gázszerelőt, eddig nem érkezett meg. No comment. Viszont a kölcsön kapott rezsó megmentett minket. Tehát főzni tudunk, és elég gyakran készítettünk is rajta finomságokat.
  9. Írósztalom elredezése, kis alkotó-sziget kialakítása: -Végül egy másik helységben alkottam, és előszőr a fonalak kerültek a helyükre… Nincs pipa.
  10. Egy-egy utolsó újévi haul…., azután pedig elkezdeni tudatosan spórolni a tavaszra, sok tervünk van itthonra : – Ö… Hát igen. Elvesztettem az Aliexpress szüzességem. Emellett a januári keresetemből tettem félre. És a spórolás indul februártól! Pipa!

Hónap végén a pipák: 5/10 – örülök.

És búcsúzóul, “szívküldi” köszönetképpen, ha idáig olvastál egy vidám dal a vidéki életről!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s